*Álom*

„ Egy erdő közepén álltam, velem szemben egy fiú állt, arcáról rettentően nagymértékű fájdalmat olvastam le. Meg akartam kérdezni, hogy mi a baj, de egy hang sem jött ki a torkomon. A fiúnak zöldes-kék szeme volt, úgy világított a sötétben, mint egy neonszál… Ekkor vettem csak észre, hogy az egész erdő sötétbe van burkolózva. Föltekintettem az égre, melyen csak egy teliholdat láttam… Milyen ironikus… Nagy lepetésemre föltűnt még néhány dolog a sötétben, túl sötét van az én szemeimnek ahhoz, hogy lássam, hogy mik azok… Abban biztos voltam, hogy nem csak egy lény. Ránéztem a fiúra, bele a szenvedő, bánatos szemeibe, körül akartam nézni, de nem tudtam, szemei rabul ejtettek. Féltem, ha elfordítom a tekintetem eltűnik. Mellette biztonságban éreztem magam, én sem tudom, hogy miért. Aztán ő elfordította a fejét, és én akarva, akaratlanul követtem tettét, ugyanabba az irányba néztem és megpillantottam a titokzatos lényeket. Nem volt bennük semmi furcsa, hiszen itt élnek a vadonban, az erdőben, mégis félelem töltött el. Ugyanis nem más volt ott, mint hét puma. Nem is hederítettek rám, ez egy csöppet megnyugtatott, ezért visszafordultam a fiú felé. Ő még mindig a pumákat leste, és elém lépett egy kicsit, ezt furcsállottam, hiszen nem értettem, hogy miért teszi. Egy pillanat múlva már meg is láttam az okát. Egy a pumák közül felénk tartott, megnyalta a száját, majd ügetésbe kezdett. Pár méter múlva ügetése rohanásba csapott át, és áldozata szemébe bámult. Én csak álltam ott. Szemben a pumával, ami engem szemelt ki. Tudtam, hogy végünk. Sajnáltam szegény fiú-t, amiért miattam kell meghalnia, de hirtelen olyat csinált, amit nem is gondoltam volna. Rávetette magát az állatra, és elgurultak mellettem. Én csak egy halk „NEE”-t tudtam mondani, aztán megszakadt az álom.”

Zihálva gördültem le az ágyról, aztán megpróbáltam fölkelni, ami sikerült is, és visszamásztam az ágyamba. Mondanom sem kell, hogy ezek után nem igazán tudtam tovább aludni…

Minden nap eszembe jutott a fiú az álmomból. Nem tudom kiverni a fejemből. Nem is ismertem, de amikor rávetette magát arra a pumára, féltettem. Mit jelent ez az álom?

"Olyan volt, mintha félálomban lettem volna, nem gondoltam semmire, mégis tisztán láttam magam előtt azt a fiút, mintha csak egy képet nézegetnék. Láttam nyúlánk, izmos testét, gyönyörű zöldeskék szemét, amely már-már világított a sötétben. Láttam kemény, fehér bőrét, gyönyörű barna haját. Túl szép volt, hogy igazi hús-vér ember legyen. Soha nem láttam hozzá hasonló teremtményt. Olyan volt, mintha a védőangyalom lett volna. Csak úgy megmentett a puma elől. Istenem. Lepörgött előttem a jelenet. A fiú rávetette magát az állatra. Csak miattam. És mi van, ha meghal?! Kay ne legyél bolond! Tudom-todom csak egy álom volt, de akkor is, olyan igazinak tűnt. Még az is, ahogy rám nézett. A fájdalom a szemében…- megborzongtam.”