Huszonegyedik fejezet- Összeköltözés

 21. Összeköltözés

Miért jött ide?

-        Kayra?! Te mit keresel itt?!-kérdezte.

-        Ehm… ezt én is kérdezhetném tőled…

-        Jó napot!- mondta Matt szégyenlősen.

-        Te meg se szólalj! –mondta mérgesen. -Kinek az ötlete volt ez?!

-        Az enyém.- mondtam.- Matt nem is tudott róla…

-        Hogy jöttél el ide? Jajj ne mondd már, hogy Zoé-ék is benne vannak.-állt össze a kép a fejében.

-        Nem… nincsenek.

-        Pocsékul hazudsz!

Ding dong.

-        És Te mit keresel itt, anyu?

-        Én csak… beszélni szerettem volna Matt-tal, de már nem légyeges.-mondta.

-        Sziaztok!- mondta Zoé, de amint meglátott minket, meg torpant.- Keresztanyu? Hát te?

-        Hogy tehettétek ezt?! Nem bíztatok meg bennem. Mindeki velem jön. Most! Kayra mozdulj! Szia… Matt.-mondta fintorogva.

Adtam szerelemnek egy búcsúcsókot, és egy „bocsi”-t súgtam a fülébe, de anyu megelégelte a búcsúzkodásunkat, és elhúzott onnan. Otthon kaptunk egy kis prédikáció-t, majd fölküldött minket a szobánkba… és ez még csak az első nap volt… jól van, második. A következő 5 napban csak facebookon keresztül tudtam Matt-tal beszélni, vagy telefonon keresztül, de azt akkor abbahagytam, amikor anya hallótávolságon belülre került. Anyuval nagyon összevesztünk, amit apa csak egy kicsit komolyabb mosolyszünetnek nevezett. Anyu mindvégig azt hajtogatta, hogy Matt a hibás, miért nem figyelt? Miért hajtott gyorsan? Egyszer meg: „Kay, ez a fiú eljátszotta a lehetőségét, én mondom neked, eljátszotta.”- mondta. Szegénykém becsavarodott… de nem ez az  egyetlen dolog, ami nyomasztott. Az utolsó napot töltöttem otthon, senki sem volt itthon, Em és én már összepakoltunk már az indulásra. Már elmúlt dél, amikor becsöngettek.

-   Nyitom.- kiáltottam, majd eltotyogtam az ajtóig. Ott egy futár állt.

-   Jó napot! Ön Emily Brown?- olvasta föl a nevet a papírról.

-   Nem, ő a húgom. Miben segíthetek?

-   Van egy küldemény a húga számára.

-   Átvehetem?

-   Persze. Itt írja alá, kérem.

-   Rendben. Köszönöm.- mondtam, majd adtam neki 5 eurót a kiszállításért.

-   Én köszönöm! Viszlát!

-   Viszlát.- mondtam, és tárcsáztam Em-et.

-   Hm?

-   Szia. Kay vagyok. Lenne valamim a számodra.

-   Jujj! Mi az?

-   Nem tudom. Be van csomagolva. Most hozta a futár.

-   Jujj! Ki küldte?

-   Riley Smith van rajta.

-   A kis édibogyó! Nagyon hiányzik már!

-   Hol vagy?

-   Éppen befordulok a sarkon.

-   Oké! Várlak!

-   Oké. Szia.

-   Szia. – mihelyt leraktam a telefont, már nyílt is az ajtó.

-   Szia! Hol az ajándékom? Azta! Ez de szép!!- ugrált föl-s-le.

-   Nyugi, hugi, nyugi!

-   Van rajta valami.

-   Igen, egy levél.

-   Fölolvasod? Én kibontom.

-   „Nagyon hiányzol, várlak. Riley”

-   De édes!!- mondta, majd kibontotta az ajándékot. Volt benne egy plüss maci, ami tartott egy bekeretezett képet róluk. Milyen aranyos.- Kay, nézd! Egy másik levél!

-   Magadra hagylak vele.- mondtam mosolyogva.

Aztán elmentem pihenni. Gyorsan átöltöztem pizsibe, és lefeküdtem aludni. Álmodtam valamit.

„ Az ágyamon feküdtem, mellettem Matt aludt. Pár perc múlva Matt is fölébredt, aztán kimentünk a napaliba, még mindig segített menni, de már nem fájt annyira az oldalam. Amikor odaértünk a nappaliba, akkor meglepődtem. Zoé, Adam, és Em volt ott.  Em megkérdezte Zoé-tól:

„Milyen itt lakni?” itt lakni? Ideköltöztek? De jó!

„Nagyon jó! Szia, Kay!”

„Sziasztok! Annyira örülök, hogy itt vagytok, itt laktok!”

„Én is!”- mondták egyszerre az Inch testvérek.

„Menjünk el egy fagyizóba.” mondta Riley.„Ismerek egy jót itt a közelben.”

„Rendben, az jó lenne.”

Lassan fölébredtem, és nem hittem el, hogy mit álmodtam. Ez egyszerűen fantasztikus!-gondoltam.

- Van itthon valaki?

- Igen, mindenki itthon van.- mondta Em, majd bejött hozzám.

- De jó! Van egy ötletem! Idehívod Zoé-t és Adam-ot? És persze te is gyere vissza.-hadartam.

- Aham.-mondta, és már el is ment. Rövid időn belül meghallottam Adam öblös nevetését, majd libasorban bejöttek.

- Mit szeretnél mondani hugi?- kérdezte Adam. Mindig lehugiz, mert kisebb vagyok nála. Szerinte Emmel ikrek vagyunk. Van benne némi igazság, de akkor is. Mindenesetre én szeretem, amikor huginak szólít.

- Az az ötletem támadt, hogy oda kellene költöznötök hozzánk.- mondtam, mire mind a hárman ledöbbentek, majd a sokkból először Zoé „ébredt” föl, és a nyakamba ugrott.

- Jajj de jó lenne! Úristen Kay! Te gondolatolvasó vagy! Éppen azon gondolkoztam, hogy hova kellene költöznünk, mert ugyebár kevés a fizetésem, és ezért nem tudjuk kifizetni az albérletet, de máshol meg nem találtam olcsóbb albérletet.-magyarázta Zoé. Nagyon fölpörgött. Adam meg csak állt ott, mint egy szobor. Mi lehet a baj? Úristen! Hogy felejthettem el! Adam barátnője!

- Adam nem kell jönni, ha nem szeretnél.- mondtam megértően, mire rám villantak szemei, majd megrázta a fejét, és elmerült gondolataiban.

- Akkor mi gyorsan összepakolunk, és indulhatunk is.- mondta Zoé, majd megrázta kissé öccsét, aki helyeselt, és elindultak a szobájukba összepakolni.

- Megyek, segítek.- mondtam. - Addig az alvást is meg tudjuk beszélni.

- Mi?! Én nem fogok Zoéval aludni!

- Szintén.- haborodott föl a testvérpár.

- Kay, nincs is több hely.- mondta Em, mikor beért a szobába.

- Dehogy nincs!- hadartam. - Van egy szoba, ami szabad, vagyis csak dobozok vannak benne.

- Akkor fölajánlom az ágyam, és Zoéval aludhatunk együtt.- ajánlotta Em.- Persze ha ez neked is megfelel.- fordult az érintett felé.

- Persze! Tökéletes!- mondta Zoé pakolás közben.- De egy valamit nem értek…

Zoé szemszöge

- Mit nem értesz Zoé?- kérdezte Kay.

- Miért?

- Mi miért?

- Miért szeretnéd, hogy odaköltözzünk?

- Ohh... Csak eszembe jutott. Gondoltam örülnétek neki.- mondta Kay.

- Jól gondoltad!- válaszoltam, majd megint a nyakába ugrottam, és körbepusziltam.- Viszont itt hol tanulnánk?

- Ott, ahol mi.- mondta Kay.

- Jó. Azt ki intézi el?

- Majd én.- válaszolta.- Csak előtte iratkozzatok ki a másikból.

- Azzal nem lesz baj. Köszi még egyszer!!

- Ma majd még felhívom a sulit.-mondta Kay.- Adam, akkor te is jössz?- kérdezte.

- Ehm... Igen?

- Ez a beszéd!-nyugtázta Kay.- Megyek, szólok apunak, hogy többen vagyunk.
Kay már elindult egy kicsit lassan, meg bicegve, de azért már tud magától járni.

- Emi, segítesz becsukni a bőröndöt?- kérdeztem.

- Persze.- válaszolta. Míg mi a bőröndömmel vacakoltunk, Adam is felszívódott, és elment a szobájába. Öt perc múlva készen is voltunk a bőrönddel, és Emi ragaszkodott ahhoz, hogy ő vigye le a bőröndöt.

- Köszi a segítséget Emi!

- Nincs mit, a mai edzés is megvolt.- mondta nevetve.

- Megyek, megnézem Adamot.

- Ok. én addig leviszem a bőröndöt. Siessetek, hamar haza szeretnék érni.- trillázta nevetve.

- Jó, jó, mindent megteszek az ügy érdekében.- mondtam én is nevetve.

Gyorsan kimentem a szobából, persze előtte adtam egy puszit Eminek, aztán rohantam Adam szobájába, útközben találkoztam keresztapuval, neki is adtam egy puszit, majd szaladtam tovább. Keresztapu olyan viccesen festett, hogy nem tudtam megállni, hogy nevessek. Nagyon fel voltam szabadulva, mert nem kell többet aggódnom az albérlet miatt.
- Szia öcsi!- mondtam miközben kopogás nélkül berontottam a neki kijelölt szobába.

- Szia.- mondta.

- Mi a baj?

- Semmi.

- Ugyan már, olyan savanyú vagy.

- Hmm... Lehet, hogy azért, mert épp most jöttem össze Elisaval, és máris szakítanom kell vele e miatt az idióta költözés miatt!- mondta egy szuszra.

- Jajj Adam! Te is tudod, hogy nem csak Elisa van a Földön, egy két hét, és lesz egy másik barátnőd, meglásd.

- Aham, csakhogy én éppenséggel Elisa-t szeretem, és te meg ne beszélj.

- Tudod, hogy amúgy is elköltöztünk volna. És amúgy sem abba a suliba jártál, mint ő. És....- mondtam volna tovább, de a szavamba vágott.

 - Igen, de egy fél óra alatt odaértem, de most... Négy órát kell utaznom, hogy láthassam.- mondta szomorúan.

- Nyugi, nem lesz semmi baj. Majd megbeszélitek a dolgot, szüneteltetitek a dolgot, vagy távkapcsolat... Az csak erősíti a kapcsolatokat... Igen a távkapcsolat a legjobb megoldás.

- Hm. Nem tudom. Majd fölhívom.

- Rendicsek! Én most megyek, hozd a bőröndöd, és induljunk, valaki nagyon otthon szeretne már lenni.- mosolyogtam rá.

- Ok, szia, és köszi.

- Nincs mit.- mosolyogtam rá.- De most már kérem vissza az öcsémet, ez a gondterhelt arc nem a tiéd.

- Jó-jó.- sóhajtotta, mire én még jobban elmosolyodtam. Végül feladta, és ő is elmosolyodott.

- No, látod, nem is volt olyan nehéz! Szia.

- Szia.

Kay szemszöge

Miután fölvetettem az ötletem, mindenki csak állt ott, gondolkozott. Először Zoé tért észhez. Megbeszéltük a dolgot, majd mindenki ment a saját útjára.

Em és Zoé összepakolnak, én meg lementem apunak szólni, hogy többen megyünk. Apu beleegyezett rögtön, de anyu... Volt vagy ezer kérdése. Zoéék odaköltöznek? Miért? Nincs így is dugig az a ház? Nem lesz kellemetlen olyan sokan ott lakni? Matt elköltözött?! El kellene! -Ez volt az egyetlen kijelentés-felszólítás, aztán folytatta tovább a kérdezgetést. Én csak intettem neki, és eldöcögtem a kocsihoz. Anya egy ideig csak hápogott, aztán magában puffogott tovább. Én beültem a kocsiba, és mivel nem volt semmi dolgom, ezért gondolkodtam. Gondolkozásomból hugi ébresztett föl.

- Szia Kay!- hajolt be az ablakon hugi.

- Szia. Készen vagytok?

- Szerintem igen. Az előbb raktam be Zoé cuccait. Már csak Adam cuccai kellenek.- válaszolta.

- Rendben.

- Itt vagyunk!- kiáltotta Adam az ajtóból.

- Emlegetett szamár...- suttogta Em, mire én fölnvettem.

- Hova tegyem a cuccot?- kérdezte Adam.

- Gyere, mutatom.- indult el Em a csomagtartóhoz, addig Zoé beült mellém.

- Már nagyon kiváncsi vagyok a fiúdra. Eddig csak egyszer láttam, de akkor aranyosnak tűnt.- mondta Zoé.- Remélem, hogy meg fog kedvelni. Jajj és a suli. Milyen? Van sok helyes pasi? Persze Matton kívül... Jajj Kay! Annyira örülök, hogy odaköltözhetünk hozzátok! Matt tudja?- hadarta. Csak úgy ömlött belőle a szó.

- Ő... Nem, nem tudja, hogy ti is jöttök, de nem lesz semmi kifogása ellene. És nyugi, neked is találni fogunk egy pasit.- nyugtattam meg.

- Köszi. De ezt nem értem. Miért dobott LuLuért Bobby? Olyan jól megvoltunk soha nem veszekedtünk. Szerettem.- mondta elcsukló hangon.

- Nyugalom. Sss. Nincs semmi baj. Bobby nem volt valami nagy szám, csak egy izomagyú tökfej. Már megbocsájts, de az aki valaki másért dob téged, az csak tökfej lehet!

- Köszönöm.- mondta hálásan.

- Nincs mit, érted akármit.

- Nah készen is vagyunk. Apud is jön, mindjárt indulhatunk.- mondta Adam miközben beszállt.

- Köszi a tájékoztatást öcsisajt.- mondta Zoé.

- Mindenki kapcsolja be a biztonsági övét, a felszállást hamarosan megkezdjük. Az utazás 15-20 percet vesz igénybe. Érezzék jól magukat, köszönjük, hogy a mi járatunkat választották.- hallottam az ismerős mély hangot a volán mögül.

- Haha... Apu ez vicces volt, de most már kérlek, induljunk, mert nagyon szeretném látni Mattet.- kacagtam. Úgy tűnik, hogy ezt a mosolyt ma semmi sem hervaszthatja le a számról.

- Jól van, jól van.- mondta, azzal beindította az autót és már mentünk is. Az út tényleg 15-20 perc volt, addig azzal szórakoztunk Zoéval, hogy a felhőket néztük a kocsiból. Rögtön támadt egy ötletem, mégpedig az, hogy ha hazaérünk, akkor kiviszünk pár plédet, és mint az amerikai filmekben, nézzük az eget. Ezt hiánytalanul mindenki meg fogja csinálni, mert ilyet legutoljára négy éve csináltunk a tengerparton. Már nagyon hiányoznak az együtt töltött idők Zoéval és Adammal, meg persze Emmel. Milyen sok rosszaságot csináltunk. Persze előtte esetleg utána Zoénak ki kellett festenie minket, mert különben beköpött volna minket. Mindig fél órán keresztül ügyködött rajtunk, de Adam mindig megúszta, mert mindig az volt a kifogása, hogy " én nem is vagyok lány". Egyszer majd megkapja.- vigyorogtam gonoszul.-De most végre itthon vagyunk. Kipakoltunk, és mi Matt-tal egy kicsit kettesben voltunk, utána, mint ahogy én azt elterveztem, kimentünk a friss levegőre három pléddel, leterítettük, majd néztük az eget. Mindenki ott volt: Zoé és Adam, Em és Riley, és mi, szerelmem és én.