Adam szemszöge
Itt vagyunk
Kay-ék házában, már egy hete ideköltöztünk. Azaz már egy hete nincs életem… na
jó… ez egy „kissé” ironikus volt, mert nem csak én vagyok az egyedüli fiú
itt, és Mattal is jól kijövök, viszont Elisa-val tegnap szakítottam. Megmondtam
neki, hogy el kellett költöznöm Németországból, és meglehet, hogy pár évig nem
fogjuk látni egymást, de szeretem, ezért azt kívánom neki, hogy legyen boldog,
mire annyit válaszolt, „Mindent túldramatizálsz! Szakíts rendesen, mond a
szemembe amit szeretnél, ne telefonon, vagy úgy nem megy?!” Aztán lecsapta a
telefont. Akárhányszor hívtam, sohasem értem el. Hát, így szakadt meg ez a
párhetes friss kapcsolat. Az első barátnőm. Most is csak itt ülök a szobámban,
a kedvenc zenéimet hallgatom, mint mindig, ha bánatos vagyok; és gondolkozok,
hogy mit csináljak. Minderről persze nem tud senki semmit. Senki, leszámítva az
én nővéremet. Mindig kiszúrja, ha van valami baj. Komolyan mondom, egy élő
hazugságvizsgáló. Ezért meg szoktam kímélni a tehertől, és én számolok be neki
mindenről. Így volt ez most is. Szegény nagyon berágott Elisa-ra… Most az előbb
is programokat szervezett, ugyebár nyár van… mindjárt ebéd. Kimegyek, megnézem,
hogy mi lesz a kaja, de előtte átöltözök pizsiből melegítőbe; azt hiszem…
- Jó
reggelt Álomszuszék!- mondta Zoé.
- Neked
is. Mi lesz a kaja?
- Ő…
én nem tudom, kérdezd meg Kay-t.
- Rendben.
- De
várj, öcsi. Nagyon rosszul festesz.- mondta komolyan.
- Nem
számít. Majd túl leszek rajta. – milyen gáz, ha egy fiú tele van
érzelmekkel—erre elmosolyodtam.
- Mi
az Öcsi? Most már nem vagy annyira depis Miatta? – kérdezte halvány mosollyal az
arcán.
- Nem
tudom. Majd meglátjuk.- mosolyogtam vissza.- viszont most megyek kideríteni,
hogy mi lesz a kaja.- már el is indultam, de megállított.
- Sajnálom,
hogy ilyen mélyen érint ez a dolog. Egy napot elvesztegettél a szomorkodásra Miatta.
Ne merészelj többet is. Nem éri meg.- mondta komolyan.
- Rendben.-
mondtam.- De most már komolyan megyek.- mondtam nevetve.
- Várj!
Ma elmegyünk bulizni…
- Jó
szórakozást.
- Had
fejezzem be. Te Em és Én. Esetleg Riley is. Szóval készülj, mert elmegyünk
SHOPPINGOLNI ebéd után!!!- sikította Zoé.
- Zoé,
te betegesen szeretsz vásárolni.
- Ez
van. Szóval készülj lelkileg: ruhákat fogsz próbálni!
- MI??
Ne neee! Én ugyan nem. Nem vagyok láány…
- Nézd
már. Még mindig ugyan az a kifogása.- mondta az ajtóból Kay.
- Micsoda?!
Ti összefogtatok ellenem?-kérdeztem kikerekedett szemekkel. Nem gondoltam volna
róluk.- ez így nem fair!
- Nyugi
Ad. Csak egy napot kell kibírnod. –nyugtatott , azaz próbált nyugtatni Kay. –
Abba nem halsz bele…
- Csak
kómába esek… nem! Engem nem tudtok erre rávenni. Nem megyek.
- Jajj
Öcsi, tök jó lesz! Jól fogsz mulatni!
- Zoé,
miért csinálod ezt?!
- Nyugi
Ad.
- Jajj
ne…- sóhajtottam. Nem igaz. Hogy tudnám meggyőzni őket arról, hogy ez nekem
rossz? Megvan… Matt!—vigyorogtam, mint a vadalma.
- Valami
ötlete támadt.- mondta Kay letörten.
- Tudom,
de nem fog neki összejönni.- mondta magabiztosan Zoé.
- Miért?-
fordultam nővérem felé.
- Mert
tudom, hogy mit tervezel.- mondta Zoé.
- Ó,
bakker!- csúszott ki a számon. Zoé rögtön eltűnt a nappaliból, és el kezdett
futni Kay-ék hálószobája felé. Én gyorsan utána vetettem magam, és el kezdtem
csikizni. Zoé úgy nevetett, hogy alig kapott levegőt, de közben a halálomat
tervezte. Hirtelen valaki elkapott hátulról, és engem is elkezdett csikizni.
Kay szemszöge
Adam mosolyog,
pedig sírnia kellene. Jajj ne. Valamit kifundált.
- Valami
ötlete támadt.- mondtam letörten Zoénak. Neki nem kellett egy perc sem, rögtön
megadta a lehető legjobb választ.
- Tudom,
de nem fog neki összejönni.- mondta ördögi mosollyal az arcán. Adam ijedten
figyelt Zoéra.
- Miért?
- Mert
tudom, hogy mit tervezel.- mondta Zoé. Hihetetlen hogy mennyire ismeri az
öccsét.
- Ó
bakker.-hallottam Ad fakó hangját.
Ekkor
kezdődött a „fogócska”. Zoé el kezdett futni a mi szobánk felé, de Adam
elkapta. Mind a ketten a földön kötöttek ki. Zoé alul, rajta Adam feküdt, így
Zoé nem tudott megmozdulni. Adam el kezdte csikizni nővérét, de Zoé ahelyett,
hogy könyörgött volna, még akkor is az Adam elleni bosszút tervezgette, persze
röhögés közepette. Én nem tudtam neki segíteni, de Emi gyorsan vette a lapot,
és el kezdte csikizni Adamot. Adam öblös nevetésével telt meg a ház. Gyorsan
fölhívtam Matt-et, mert tudtam, hogy Zoé azért rohant el a szobánkba, hogy vele
beszéljen. Amíg a telefon kicsöngött, mind a 3-an „gyilkolták” egymást, de
amikor megszólaltam, akkor hirtelen abbahagyták.
- Halo?
- Szia
szívem.- üdvözöltem.- csak azt szeretném kérni, hogy ne segíts Adamnak, mert
megérdemli, amit kapni fog, és csak segíteni akarunk rajta.- mondtam közben az
említett feszült szemeibe néztem.
- Miért?
- Csak
szeretnék a lányok elvinni egy buliba, és ezért el kellene menniük vásárolni,
és ez ellen tiltakozik annyira.
- Shoppingolni?!
- Igen.
- Ó
szegény. És mit szeretne tőlem?
- Gondolom
azt, hogy beszélj le minket.
- Ó,
értem.
- Akkor
nekünk, vagy neki segítesz, szívem?
- Nektek,
de attól függetlenül ellenezem az ötletet.- mondta mosolyogva.
- Köszi.
Szeretlek. Várunk.
- Rendben,
szia.
- Szia.-
mondtam, majd letettem.- velünk van.- mondtam mosolyogva.
- Hogy
ne lenne veletek, amikor így az ujjad köré csavartad?!- háborodott föl Adam, de
belül már elfogadta, hogy ezt a meccset már elvesztette.
- Jujj
de jó! Ad is jön velünk vásárolni! Már tudom, hogy hova megyünk! Veszünk majd
egy szuper nadrágot, és…-sorolta tovább Zoé, de én nem figyeltem oda rá, mert
mentem vissza főzni. Miután végeztem a főzéssel, betoppant Matt egy kis
üdítővel. Hozott kólát, és narancslevet, meg egy kis citromos-szénsavas üdítőt.
- Itt
is vagyok.- mondta, majd adott egy puszit. A többiek előtt nem nagyon szoktunk
csókolózni. Én nem szeretem, de néha nem bírom ki… olyan édes, és…
- Szia.-
mondta Zoé.- köszi, hogy velünk vagy.- mindta ujjongva, majd fogta magát, és
beleugrott Matt nyakába, úgy kezdte el puszilgatni.
- Khmm…-
köszörülte meg a torkát Adam.
- Egy
kicsit túlzásba vittem?- kérdezte Zoé.
- Kicsit
sem…-felelte Adam.- Matt, beszélhetnénk?
- Igen,
persze.- felelte szerelmem.
- Várjatok.
Valaki terítsen meg, utána ebéd. Majd később beszélgettek.
- Jó,
jó.-mondta Ad.
- Matt,
megterítesz?
- Igen.
- Gyere
Adam, had beszéljek veled addig.- mondtam neki, majd bementünk a szobánkba.-
nézd Adam, Matt nem azért nem segít, mert nem ért veled egyet, hanem azért,
mert megkértem. Amúgy mondta, hogy veled ért egyet. És még valami. Kérlek,
érezd jól magad ma, mert csak miattad csinálja ezt Zoé. Azért, hogy segítsen
neked elfelejteni Őt. Legalább csak színleld azt, hogy jól érzed magad, de természetesen
azt kívánom, hogy tényleg érezd jól magad. Csak próbáld meg. Tudod, Zoénak
fontos, hogy jól érezd magad, és ha nem, akkor az neki fáj. Ezért ilyen jó
nővér.- mondtam neki. Úgy tűnt, hogy megfontolja az imént hallottakat, majd
válaszolt.
- Rendben.
De csak most az egyszer.
- Köszi,
kezet rá?
- Kezet
rá!- mondta, majd kezet ráztunk. Aztán kimentünk, és megettük az ebédet. Úgy
láttam, hogy mindenkinek ízlett, így befűztem a receptet a receptes könyvembe,
amiben már jó sok recept van, mind más országok ételeivel. Mióta külön élünk/élek
anyáéktól, azóta gyűjtöm a recepteket.- Valaki segít elmosogatni? Em, Zoé?
- Igen,
jövünk.- mondták.
Adam, és Matt
elmentek beszélgetni, és én nem akartam, hogy a lányok hallgatózzanak.
- Megcsináljátok
a mosogatást, és a törölgetést, amíg én megetetem ezt az éhenkórászt?-kérdeztem
rosszcsont matyira nézve, aki a lábamnál csücsült farkcsóválva.
- Aham,
menj csak, aztán pihenj.- mondta Zoé az én „nővérkém” olyanok ők nekünk, mintha
az édestestvéreink lennének. Azért szoktuk huginak, öcsinek, bátyónak, vagy
esetleg nővérkémnek szólítani egymást. Volt már olyan, amikor Zoé a testvérének
mutatott be minket. Persze véletlen.—ezen elmosolyodtam.
- Lányok,
emlékeztek, amikor Zoé Billynek a tesójaiként mutatott be minket?
- Igeen!-
mondta röhögve Zoé.- hogy állt már a szeme…- röhögött tovább.- nagyon vicces
volt!
Aztán
megetettem Szuszit.
- Héj,
Kay, indulnunk kéne.
- Adam,
én nem megyek. Zoéval, és Emmel mentek.- mondtam.
- Ó…
tényleg. Gyertek lányok, vásároljunk.- morogta Ad. Ránéztem, majd egy picit
elmosolyodtam. Készül valamire. A lányok még mindig mosogattak, és annyira
beszélgettek, hogy nem hallották Adam-ot. Ő odasettenkedett, és megcsikizte
Zoét. Zoé annyira megijedt, hogy lefröcskölte magát, és Emi-t.
- Adam!
Erre feltétlen szükség volt?!- dühöngött Zoé.- most vehetem át a ruhám. De ami
késik, nem múlik.- mondta Zoé, majd elment átöltözni. Pár perc múlva már itt
sem voltak. Most már csak Matt és én maradtunk itthon. Matt odajött hozzám, és
mélyen a szemembe nézett.
- Kayra
Brown! Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül…?- kérdezte vágyakozva.
- Igen,
igen, IGEN!!- kiáltottam el magam. Hozzá megyek Matthoz, ezt nem hiszem el!
Ujjamra húzta a gyűrűt, és leültünk a kanapéra, úgy beszélgettünk tovább. Mikor
a többiek hazaértek, bejelentettük a nagy hírt.
- Sziasztok!-
mondta Zoé, miután becsukta az ajtót.
- Sziasztok!- köszöntünk mi is, és
feltápászkodtunk a kanapéról. Boldogan mentem elébük, és kinyújtottam feléjük a
kezemet, hogy látható legyen a gyűrű.
- Úr Isten! Ez az, aminek gondolom, hogy
mi??- kérdezte Zoé.
- Igen,
Matt megkérte a kezem!- ujjongtam.
- De
hát még csak most leszel 18.- mondta Emi.
- Holnap,
Em. És mire összeházasodunk, addigra kijárom a sulit.
- Hát,
ti tudjátok! Örülök nektek.- mondta Emi, és sorban gratuláltak. Emi, meg Zoé
megcsodálták a gyűrűm, és utána már csak anyuékat kellett elmondanom a nagy
híreket. Majd holnap… akkor már nem köthetnek bele… gondoltam, és vissza tettem
a telefont a helyére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése