9. Allergia
Kay szemszöge
- Szia!-
mondtam Matt-nek.- De jó, hogy itt vagy! Nagyon hiányoztál. – mondtam, és
megcsókoltam.- Szeretnék mutatni neked valamit. Bővült a család.
- Szia.-
mondta, majd megfogtam a kezét, és elindultam vele Em szobája felé. Mielőtt
bementünk volna, szerelmem tüsszentett egyet. Nem szokott, ezért egy kicsit
furcsállottam… Remélem, hogy nem fázott meg ez alatt az egy hónap alatt. Egy
percen belül kiderült, hogy mi volt a baj…
Matt szemszöge
Annyira izgatott
volt Kay… nagyon meglepett… Gondoltam, hogy izgatott lesz, mert visszajöttem,
de ez nem azért van. Tudom, hogy azért is örül, de most más van a háttérben.
Mit értett ez alatt, hogy „bővült a család”? Mielőtt bementünk volna Em
szobájába, tüsszentettem egyet. Ezt totálisan nem értettem, hogy miért
csináltam… nem vagyok megfázva, nincs allergiám… vagyis van, de az csak a
kutyákra, és itt nincs kutya. De amikor bementünk a szobába megláttam az „új
családtagot”. Rá vagyok allergiás. Szuper. Tudom, hogy Kay nagyon szereti a
kutyákat, így nem kérhetem meg, hogy vigye vissza, és ki tudja, hogy mi lenne
szegény kutyával ott, ahova visszaviszik, és már „családtag”, tehát nincs
semmilyen lehetőség, hogy megszabaduljunk tőle… de aztán egy hapci-görcsbe
kerültem, és könnyezett a szemem… allergia… de utálom…
- Mi
az Matt?- kérdezte szerelmem aggódva.
- Semmi.
Csak egy kis allergia. Tudod, allergiás vagyok.
- Biztos,
hogy csak ennyi?
- Igen.
Még ma elmegyek az orvoshoz, és veszek gyógyszert.- ez a legjobb ötletem… a
doki majd ad egy jó kis gyógyszert, és nem lesz semmi baj…
- Rendben.
Akkor bemutatom az új családtagunkat, Szuszit.
- Szuszi?
- Igen,
mert amikor alszik, akkor szuszog. Nagyon aranyos. És eddig nem is tett tönkre
olyan sok dolgot… Elmenjek veled az orvoshoz?
- Nem
kell.
- Rendben.-
mondta szomorkásan.
- Nem
szeretném, hogy unatkozz, amíg mindennel készen lesznek… meg még a
gyógyszertárban is nagy lesz a sor.
- Rendben.
Értem. Akkor sok sikert. Gyere haza minél hamarabb.
- Oké.-
mondtam, és adtam neki egy csókot, majd elmentem a dokihoz.
Egy óra
várakozás után végre sorra kerültem a dokinál, aztán várnunk kellett még fél
órát az eredményekre. Majd végre elmehettem a gyógyszertárba. Ott még egy fél
óta várakozás után megvettem a gyógyszerem, majd mentem haza.
- Sziasztok.
– mondtam.
- Szia.
- Itt
is vagyok. Mindent megvettem, amit kell.
- Rendben.
-mondta szerelmem, és idejött hozzám.
- Egy
pillanat, beveszem az első adagot.-mondtam, és elindultam a fürdőszobába. Igen…
azt még nem említettem, hogy injekcióval kell beadni, viszont három naponta
kell csak beadnom magamnak. Még szerencse, hogy nincs semmi bajom az ilyen
dolgokkal… mikor végeztem, kimentem, és odamentem szerelmemhez.- Itt is vagyok.
- Miért
mentél a fürdőszobába?
- Mert
szurival kell beadni a gyógyszert. Így a leghatásosabb…
- Áú…
- Mindegy
már kész… honnan kaptátok a kutyát.
- Em
kapta a barátjától.
- Ó…
gratulálok… mi történt még addig, míg én nem voltam itthon?- kérdeztem
érdeklődve. Eléggé meglepett, hogy Em-nek barátja van, de örültem neki.
- Semmi
más.
- Rendben.
Szuszi? Az a neve?
- Igen.
- Gyere
ide, te dög.- mondtam vigyorogva. Idejött a kutya, és megsimogattam. Nem
tüsszentettem. Hihetetlen…
Az utolsó egy
hét volt már hátra a suliból. Aztán jön a nyár… vagyis a VAKÁCIÓ… de
jó lesz. Már csak ezt az egy hetet kell kibírni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése