Harmadik fejezet- Áll a bál

3. Fejezet- Áll a bál

-   Megyek! – kiáltottam. – Anya, ti addig üljetek le a kanapéra.

Tele vagyok aggodalommal, mert  nem tudom, hogy anyáéknak hogy fog tetszeni Matt.

-   Em! Gyere, bemutatlak a barátaimnak. – Em most 14 éves, és tisztára olyan, mint én. Sötét barna szemek, ugyanolyan barna haj, és kb. 168cm magas, mint én. Csak annyi a különbség, hogy ő jövőre kezdi a gimit. –Meddig maradtok?- kérdeztem, de közben megint csengettek, viszont én már nyitottam is az ajtót. - Ki ilyen türelmetlen?!- kérdeztem mosolyogva, mire mindenki másra mutatott, és fölnevettünk. - Gyertek be! Bemutatom a barátaimat. - fordultam most Em-hez. - Ők itt, Nana és Dominich, Ada és Grayson, Gabby és Fabio, és végül Jordan és Daniel. Srácok, ő itt a húgom, Em. 

-   Sziasztok! – mondta Em.

-   Szia! – mondták mind egyszerre.

-   Gyertek beljebb. Beszélgessetek egy kicsit, nekem fel kell mennem az emeletre. - igen… Ekkor hallottam meg anyám sikolyát. Rögtön el is indultam az emeletre, és útközben ránéztem apára. Ő csak megrántotta a vállát, ami azt jelenti, hogy ő nem tud semmitől. Már a lépcső aljánál jártam, már hallottam, hogy mindenki arról beszél, hogy ki sikíthatott, és hallottam Em hangját, amint elkezd magyarázkodni. Azt már nem hallottam, hogy mit mondott, mert már a lépcső tetején voltam. Rohantam, majd megláttam Matt-et egy szál törölközőben, és anyát, aki rémülve nézett rám. Már nyitotta a száját, de már ott sem voltam rohantam megint, de most kuncogva. Szaladtam le a lépcsőn, be Matt szobájába, és fölkaptam néhány ruhát a szekrényből, és indultam vissza.

-   Kayra! Mit jelentsen ez? – ordított anya.

-   Mondtam! Fürdik!- kiáltottam vissza, mire mindenki elnevette magát. Még apa is. Csak a húgom nézett rám kérdőn. - Majd elmondom. - mondtam neki, mire még jobban nevetett mindenki. Rohantam föl… Már unom a rohangálást… Amint meglátott a ruhákkal Matt, rögtön hálás pillantást vetett felém. Oda dobtam neki a ruhákat, és ő csak annyit tudott kinyögni, hogy “Köszi”.- Nincs mit. - mondtam, majd megfogtam anyám kezét, és elráncigáltam onnan.

-   Ez mégis mi volt? – kérdezte felháborodottan. 

-   Anya! Csak hall…

-   Nem. Most maradj csöndben. Mégis ki ez a fiú?- a “fiú” szót nagyon csúnyán mondta ki, és én mérges lettem ezért anyámra. Ha nem is ismeri, akkor mért vannak rossz gondolatai róla?- Mit keres itt? És mit csinált egy szál törölközőben?- Kiabált már megint.

-   Először. Mondtam, hogy fürdik. Másodszor. Itt lakik, és te nem tehetsz ellene semmit. Ha tetszik, ha nem. És mégis mit kerestél az emeleten?!- mondtam már mérgesebben.

-   Körül akartam nézni. És hogy-hogy itt lakik? 

-   Úgy, hogy ő a bérlőtársam. - mondtam közömbösen. 

-   Hát ez nagyszerű!- mondta mérgesen. - És ezt mikor akartad elmondani?

-   Nem most, abban biztos lehetsz.

-   De mégis mikor?

-   Amikor azt akartam elmondani, hogy a barátom. - bukott ki belőlem az igazság.

-   A barátod?! Ilyen nincs! Itt üt meg a guta!- még soha nem láttam ilyennek anyámat. Soha nem veszekedtünk. Ez pedig egy elég durva veszekedés volt.

-   Anya. Csak ismerd meg. - kértem szépen.

-   Rendben. –adta be a derekát, mert nem akart nekem rosszat. - De csak egy esélyt kap. 

-   Rendben. – mondtam, és nagyon örültem, hogy ilyen gyorsan vége lett ennek a veszekedésnek.

-   Mégis, - kezdett bele egy újabb kérdésbe. - mióta tart a viszonyotok? – kérdezte, mire én elnevettem magam.

-   Hogy mióta a barátom?

-   Igen… Úgy is lehet mondani.

-   Egy-két hónapja.

-   És én nem tudtam egy szót sem ebből…

-   Nos, igen, de el akartam mondani, csak nem tudtam, hogy hogy… Hát nem így, abban biztos lehetsz.

-   Gondoltam, vagyis reméltem. Mi a neve?

-   Matt.

-   Csak egy esély. - figyelmeztetett.

-   Rendben, de most menjetek el légyszi, mert most tartanánk egy csajos, és egy fiús estét. A fiúk elmennek meccset nézni, mi pedig csinálunk vacsit.

-   Oké, de csak akkor, hogyha Emily maradhat.

-   Oké. Nem fog zavarni. Mikor jöttök érte?

-   Ide akar költözni.

-   Mi? Miért?

-   Majd elmondom.

-   Igen. Jobb, ha most mentek. Holnap este gyertek át, és megbeszéljük a dolgokat, mind az öten.

-   Öten? 

-   Igen. Matt is itt lakik. – emlékeztettem.

-   Ó… Tényleg.

-   Akkor holnap. Most menjetek. – már lent is voltunk a földszinten, és mindenki beszélgetett. Még apa is, ráadásul Matt-tel. Mikor ment le? Nem is vettem észre a nagy veszekedésben. Gondoltam, hogy apával nem lesz baj, mindig anya volt a problémázós a családban. De nem baj. Anya is meg fogja szeretni Matt-et. Anya kerülte Matt pillantását, és Matt is anyáét. Nagyon vicces volt.

-   Apa most mennetek kell. Holnap este találkozunk. - mondtam, és az ajtó felé tuszkoltam őket. – Em, te maradj.– erre Em szeme fölcsillant.

-   Sziasztok! - mondtuk egyszerre Emmel.

-   Viszont látásra!- mondták a többiek, és szüleim olyan gyorsan távoztak, mint amilyen gyorsan érkeztek.

-   Fiúk! Mennetek kell, hogyha nem akartok elkésni…

-   Ó! Tényleg! Köszi, hogy szóltál!- mondta Dominich, és Fabio.

-   Majdnem elfelejtettem!- mondták egyszerre Grayson, és Daniel.

-   Kicsim, kilencre jövünk. - mondta Matt.

-   Mit szeretnétek vacsizni?- kérdeztem komolyan.

-   Valami finomat.

-   Lasagna jó lesz? – vetette föl Em.

-   Tökéletes. – mondták a fiúk.

-   Oké. Akkor menjetek, nehogy elkéssetek. - mondta Jordan.

Megcsókoltam szerelmem, és szorosan átöleltem. Mosolyogva néztem szét, mert mindenki szerelmével beszélt, vagy megcsókolta, esetleg odabújt hozzá. Csak Em volt egyedül. Egy kicsit szomorú volt, de örült, hogy itt lehet.

-   Szeretlek. Érezzétek jól magatokat. - súgtam Matt fülébe.

-   Én is szeretlek. Dumálgassatok nagyokat. – mondta, majd megpuszilt, és elmentek.

-   Csajok, csináljunk tiramisut desszertnek.- kérte Nana.

-   Minden meg van hozzá?- kérdezte Jordan. 

-   Igen. Ada! Adsz egy tálkát a szekrényből?- kértem Adát.

-   Persze. Ez jó lesz?- és már adta is.

-   Tökéletes. Lehetne egy kérésem?- kérdeztem.

-   Persze. – mondta Nana.

-   Meg tudnátok csinálni a sütit? Ott van a recept, és ha készen van, akkor csak rakjátok be a hűtőbe.

-   Persze. Rendben. - mondta Gabby. - Ha készen vagyunk, akkor szólunk.

-   Köszi. Em, gyere, menjünk a szobámba. Hol vannak a cuccaid? – kérdeztem, mert nem láttam egy bőröndöt, vagy hátizsákot sem.

-   Nincsen egy sem.

-   Nem baj, hugi, majd adok ruhákat.- ekkor már a szobámban voltunk.- Ez az én szobám. Itt fogsz aludni. Jó? Hogy tetszik?

-   Jó. Te hol fogsz aludni? Köszi a ruhákat. - mondta mosolyogva.

-   Hát mivel itt nem férünk el ketten, ezért én Matt-tel fogok aludni ma. De ha bármi baj van, akkor szólj nyugodtan. Ilyenkor jó, hogy egyforma a méretünk. Át is viszek egy ágyneműt Matt-hez. Addig nézz szét, és válassz ruhát estére, és holnapra. – mosolyogtam rá. – Örülök, hogy itt vagy hugi!- mondtam, és megöleltem.

-   Köszi, Kay. 

-   És hogy-hogy ide akarsz költözni?

-   Hát átiratkoztam ide, ebbe a suliba, és ide szeretnék járni gimibe is.

-   Értem. És addig itt szeretnél maradni?

-   Igen, ha nem baj.- mondta huzakodva.

-   Felőlem maradhatsz, és szerintem Matt is örülni fog, hogy végre vele alszok. - mondtam nevetve.

A nap további része gyorsan telt. A lányok megkedvelték Em-et, és Em is jól érezte magát velünk. Aztán hazajöttek a fiúk és megvacsiztunk. Mindenkinek ízlett a vacsi, és örültek a tiramisunak. Aztán lassan mentek haza, de ekkor már éjfél volt.

-   Gyertek legközelebb is! – mondtuk Matt-tel.

-   Rendben. Mikor lesz legközelebb? – nevettek föl.

-   Jövő hét?

-   Oké. Itt leszünk.- mondták, majd elmentek. Mi meg mentünk aludni. Matt meglepődött, hogy vele alszok.

-   Holnap elmondom. –mondtam.- Most túl fáradt vagyok. – majd lefeküdtünk aludni.