Tizennegyedik fejezet- Párizs

 14. Párizs

Nem tudtunk aludni, miattam. Túlságosan izgatott voltam, és ezért Matt sem tudott aludni. Mikor már este, vagyis reggel 2-kor sem aludtam el, kimentem a szobából, leültem a kanapéra, és nézetem a tv-t. Bekapcsoltam egy zenecsatornára, és együtt énekeltem a dalokat az előadóval. Ez hatott. Nem sokkal ez után elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valami piszkálja a talpam. Irtó csikis vagyok a talpamon, ezért hangosan fölnevettem, de elégé durcás voltam, hogy nem aludhatok tovább. Fölemeltem a fejem, és megláttam Szuszit. Kár, hogy ő volt az, mert ha Matt lett volna, akkor bosszút is tudtam volna állni, de mivel nem ő volt, ezért nem tudok. Nem baj. Lassan, nyűgösen fölkeltem az ágyból, és elindultam a fürdőszoba felé. Útközben rápillantottam az órára, és nem hittem a szememnek. Reggel fél hat volt. Ilyen is csak velem történhet… pff… nem baj. Most már nem tudok visszaaludni, ezért elmentem fürödni, fölöltöztem, és megmostam a fogam. Mikor mindezzel végeztem, leültem a kanapéra, és néztem a tv-t, közben Szuszi-t simogattam.

Matt nem olyan sokkal utána fölébredt. Mivel reggelizni csak reggel fél 8-tól lehet, ezért addig sétáltunk egy kicsit Szuszival, és miután sétáltunk, visszamentünk, és elindultunk reggelizni. Szuszi-t is megetettünk, neki konzervet adtunk. Miután megreggeliztünk, elindultunk körülnézni. Először bementünk a városba, és az Eiffel toronyhoz mentünk először. Párizs külvárosa nagyon ronda, de a belváros… gyönyörű! Imádom ezt a várost. Mikor mentünk a városba, nagyon sok üzlet volt ott…

Gucci, Louis Vuitton, Swarovski, Versace, Dior, Armanie, és miegymás… volt olyan üzlet, ahova kirakták azon hírességek fényképét, akik ott vásárolnak. A férfiak sokkal igényesebben öltözködnek, mint akárhol. A nők ugyan úgy. Nem tudom, de szerintem a francia nők nem annyira szépek, mint például a Magyarok. Jártunk már ott is, de az még régen volt. Mi egy utazós család vagyunk. De, térjünk vissza Franciaországhoz.

Két felállás van: aránylag szép nő ronda pasival, és helyes pasik egyedül vagy esetleg másik férfival. Nem tudom, olyan furák számomra, de nem baj.

A közlekedés is eléggé ramaty… ha nem indulsz el a zöld lámpánál, akkor a mögötted lévő autó el kezd tolni, és mivel ezt senki nem szeretné, ezért jó reflexek kellenek… és ez azért sem jó, mert a gyalogosok csak a zöld lámpánál állnak meg. Mintha minden fordítva lenne… és azért is veszélyes az, hogy olyan hamar kell elindulni, mert a gyalogosok is csak gondolnak egyet, és lelépnek.

Miután fölmentünk a toronyra, ami gyönyörű volt, és csodás, körül néztünk, és a táj, valami mesés volt. Visszafele még mindig nem hittem el az egészet… amikor a torony tetején álltunk, akkor lefényképeztettük magunkat egy emberrel.

Miután elkészült a fotó, visszaadta a gépet, mi megköszöntük. Aztán megcsókoltuk egymást, és még egyszer körülnéztünk. Aztán lejöttünk, és lent is készítettünk egy fotót, mindegyik képen együtt voltunk, el sem lehetett szakítani minket egymástól.

Ezek után megebédeltünk, de itt nincs egy normális étterem sem, legalábbis mi nem találtunk. Ezért elmentünk egy olasz étterembe. Aztán hazamentünk, vagyis a szállodába. Megvacsiztunk, és most már normálisan tudtam aludni, mivel eléggé elfáradtam. A további napjaink is hasonlóan teltek.

A következő napon elmentünk megnézni a Rómeó és Júliát. Nagyon szép volt. Nem tervezhetünk be olyan hosszú dolgokat, mert itt van Szuszi is, de nem zavar, mert több időnk van így egymásra. Minden nap csináltunk valamit. A harmadik napon körbesétáltuk a felét a városnak vagy csak a negyedét?! Aztán folytattuk. Több napot vett igénybe, hogy az egész várost bejárjuk, de nem zavart. Kéz a kézben sétáltunk, és minden érdekes dolgot megnéztünk. Bementünk megnézni festményeket a múzeumba. Ott volt Mona Lisa. Egyszerűen gyönyörűek voltak a festmények, és minden. Aztán a hatodik napon… történt valami. Reggel minden rendben volt.

Úgy döntöttünk, hogy otthon hagyjuk Szuszi-t. Aztán elindultunk, és akkor történt egy baleset. Egy autó nekünk jött hárulról, és akkorát lökött rajtunk, hogy az előttünk lévőnek is nekimentünk. Csak annyit éreztem, hogy valami hátulról meglök, és aztán csak azt, hogy a fejem, és a bordáim nagyon fájnak. Még annyit láttam, hogy Matt hívja a mentőket. Annyit tudtam csak mondani, hogy:

-         Jól vagy?

-         Jól. Te?-kérdezte aggódva, de nem tudtam megnyugtatni, mert már minden elsötétült.