2014. szeptember 6., szombat

Tizenkettedik fejezet- Szülinapi ajándék

12. Szülinapi ajándék
Miután végeztünk a bevásárlással, hazamentünk, és elraktunk néhány dolgot… még mindig nem vettünk meg mindent, ami kell az úthoz, de majd hétfőn elmegyünk egy másik boltba is, és akkor veszünk ajándékot Em-nek is.
-         Matt. Mit vegyünk Em szülinapjára?- kérdeztem.
-         Nem tudom.. Te vagy a nővére…- mondta gondolkozva.
-         Hát… Nem tudom… ezen gondolkoztam egy csomó ideig…- mondtam reménytelenül.
-         Majd találunk neki valamit…- mondta bíztatás képen.
-         Remélem… még soha nem volt olyan, hogy elfelejtettem a szülinapját, vagy nem adtam neki ajándékot…
-         Most sem lesz.- mondta határozottan.- ha más nem, majd veszünk neki valamit Párizsból…
-         Nem is rossz ötlet…- mondtam lelkesedve, de aztán valami megtörte azt.- de akkor nem időben adom oda…
-         Nem hiszem, hogy akkora baj lenne egy hét csúszás…
-         Neked nem, de nekem igen…- mondtam, majd gondolataimba merültem.
-         Sziasztok!-kiáltott be a bejárati ajtóból Em.
-         Szia!-mondtuk egyszerre, és Szuszi már szaladt is gazdájához, de még mindig egy kicsit nedves volt a bundája, tehát tesó most megszívta…
-         Szuszi… ülj le… nee. Ne kenj össze…- mondta, de már nem tudta megállítani ezt a kis izgő-mozgó kiskutyát… – Bejöhetek? – kérdezte hugi.
-         Persze…
-         Mit csináltok a jövő héten? -kérdezte.
-         Miért?
-         Csak hogy hogy tervezzem a hetet Riley-val.
-         Hát… mi nem leszünk itthon péntek regeltől…
-         Hogy hogy?
-         Elmegyünk Párizsba.-mondta Matt.
-         Wow… az király…- mondta Em. Nagyon szereti Párizs-t… habár még nem volt ott. Megvan! Tudom, hogy mit adok neki ajándékba! Erre hamarabb is rájöhettem volna… Hogy én milyen okos vagyok…
-         És ti mit fogtok csinálni?- kérdeztem.
-         Nem tudom… Nem akarok egyedül itthon maradni… Jó Szuszi itt lesz, meg Riley is átjön, de akkor is…
-         Szuszit visszük magunkkal…
-         Miért?
-         Hogy neked ne kelljen rá figyelned…- mondtam.
-         Oké… köszi…- mondta.- Akkor totálisan egyedül leszek…- mondta.- De örülök, hogy ti együtt elmentek…-mondta mosolyogva.
-         Köszi.
-         Nincs mit. Mikor mentek, és mikor jöttök?
-         Péntek reggel, és egy hét múlva péntek este.
-         Oké… tehát egy hetet fogtok ott tölteni…
-         Igen. Te addig elköltözhetsz anyáékhoz…
-         Nem, köszi…
-         De mi nekik is elmondjuk… –mondtam.
-         Nem baj.
-         Ha nem akar elmenni… -mondta Matt.- meglesz egyedül is, és Riley is csak este megy el… vagy akkor sem?- kérdezte széles mosollyal az arcán.
-         Hé… -mondtam, és finoman meglöktem.
-         Nem tudom még… - monta Em is vigyorogva.
-         Csak óvatosan…- mondta Matt.
-         Uff… ezt hagyjátok abba…- mondtam.
-         Oké…- mondták egyszerre, mire mind fölnevettünk.
-         Menjünk, csináljunk vacsit. Mit szeretnétek enni?
-         Pizzához mit szólsz?-kérdezte Em.- Most nagyon ráéheztem…
-         Hmmm jól hangzik… Szerintem is lehetne az. Rendeljünk valahonnan.-mondta szerelmem.
-         Oké.-egyeztem bele én is.- Rendejünk, és hívjuk át Riley-t is.- javasoltam, mire Em fölpattant, majd odarohant a bejárathoz, és már húzta is a cipőjét, ami csak egy papucs volt ilyenkor nyáron.
-         Nemsokára jövünk.- mondta, és már rohant is át a szomszédba.
-         Hát ez gyors volt.- mondtam inkább magamnak, mint Matt-nak, de meghallotta, és azt válaszolta:
-         Hagyd… csak szerelmes…
Mikor visszajött Em, Riley-val, rendeltünk pizzát. Gombásat Riley-nek, Hawaii-t Matt-nak, sonkásat Em-nek, és szalámisat nekem. Miután kihozták, megettük, beszélgettünk, és azután Riley hazament. Mi meg elmentünk aludni, de előtte Szuszit sem felejtettük el megetetni… neki is adtunk finom konzerv húsgombócot. Az a kedvence. Következő nap elhívtuk anyát és apát, és elmondtuk nekik, hogy mi a helyzet. Egy kicsit aggódtak, de aztán meggyőztük őket, hogy nem lesz semmi baj. Em velük lesz addig, míg mi haza nem érünk. Délután elmentünk vásárolni, és miközben vásároltunk, beírattuk Em-et és Riley-t egy városnéző túrára, ami Párizsban van. (hol is máshol…) ez lesz tesókám szülinapi ajándéka. Miután ezt is elintéztük, befejeztük a vásárlást, hazamentünk, és terveztük a programunkat. Gyorsan eltelt ez a néhány óra, és mivel Em sem zavart minket, csak arra jöttünk rá, hogy már este 9 van. Gyorsan elmentünk vacsizni, meglepődtem, mikor láttam, hogy Em csinált nekünk tükörtojást szalonnával, és sült krumplival. Tudja, hogy nagyon szeretem. Mikor végeztünk a vacsival, elmentünk aludni. Csütörtök reggel, amikor fölkeltettük Em-et, akkor odaadtuk az ajándékát. Csodálkozva nézett ránk, mivel nem értette, hogy mi az a két csekk, amit a kezébe nyomtunk.
-         Boldog szülinapot!!- mondtuk egyszerre Matt-tal.
-         Köszönöm. De mi ez? – kérdezte még mindig meglepetten.
-         Ez, hugi, 2 jegy egy buszra, ami elvisz titeket Riley-val Párizsba, méghozzá 3 hét múlva kedden.- puskáztam a csekkről.
-         Úristen!! Köszönöm szépen!! –mondta hálásan.
-         Nincs mit.- mondtuk, és megöleltük, majd puszit adtunk neki.
-         Reggel 5-kor fog indulni a busz. És aznap este 11-re értek majd haza.
-         Rendben. Be is írom a naptáramba…- mondta, és fölpattant, ellapozta ezt a hetet, a következőt is, és az azutáni is, végül megállt, és Kedd-hez beírta, hogy PÁRIZS!!

Anyáék is jöttek délután, aztán elvitték Em-et, és mi meg hamar elmentünk aludni, hogy holnap frissek legyünk. Em szülinapján volt minden. Nagy ebéd, pedig csak 5-en voltunk (Riley hamarabb köszöntötte föl, mert Em még nem akarta bemutatni anyáéknak. Riley-től pedig kapott egy jegyet egy étterembe, ahova holnap el fognak menni. És mellé egy I Love You Forever medálos nyakláncot, aminek a hátuljára Riley-t vésetett.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!
Jó lett a rész, ilyen szülinapi ajándékot én is elfogadnék. :))
Puszi: Klau

Szörcsi írta...

Szia Klau!

Köszi szépen:) Hát, ki nem?:P Remélem majd összejön egyszer ;)

Puszi,
Yvi (:

Megjegyzés küldése

Másik blogjaim