Tizenegyedik fejezet- Utazás?

11. Utazás?

Reggel, amikor fölébredtem, hirtelen támadt agy ötletem… gyorsan bementem a fürdőszobába, letusoltam, fogat mostam, de előtte fölöltöztem, és odamentem Matt-hoz. Már ő is ébren volt, és már készen volt mindennel.

-         Szívem! Van egy jó ötletem. El akarsz jönni velem az utazási irodába?- kérdeztem, miközben odamentem hozzá, és átöleltem.

-         Hova akarsz menni?- kérdezte ijedten.

-         Rosszul mondtad… hova akarunk menni…-javítottam ki.

-         És hova akarunk menni?- kérdezte a „unk” részt megnyomva, mosollyal az arcán.

-         Hát… arra gondoltam, hogy elmehetnénk Párizsba…

-         Nem olyan rossz ötlet…

-         De…

-         De mi lesz Em-ékkel?- vette ki a számból a szavakat.

-         Hát… Szerintem el lesznek együtt, vagy jöhetnek velünk is…- gondolkodtam hangosan.

-         Inkább jöjjenek… túl kicsi ahhoz, hogy egyedül itt maradjon a barátjával…- imádtam, mikor így figyelt a húgomra.

-         De anyáékat is elhívhatjuk, vagy aludhat anyáéknál…

-         Ez egy jó ötlet… a kutyával, akarom mondani Szuszi-val mi lesz?

-         Jöhet velünk, de el kell menni lefoglalni a jegyet…

-         És mi lenne, hogyha nem foglalnánk jegyet?

-         Hát akkor?- nem értettem. Hogy akar elmenni jegy nélkül Franciaországba?

-         Csak a szállodába foglalnánk szobát, és elmennénk egy hétre…

-         Rendben, de Szuszi is jön…

-         Jajj…- mondta, nem gondolta teljesen át a dolgot, úgy látom.

-         Em-re bíznád? A nagy szerelemtől nem lát… nem hiszem, hogy sokat foglalkozna Szuszival…

-         Igaz… de te is lehetnél szerelmesebb-mondta viccelődve.

-         Nem vagyok elég szerelmes? Nem is vettem észre… -mondtam, és megcsókoltam szerelmem.- Így jobb?

-         Még ez nem az, amire számítottam…- mondta vigyorogva.

-         Jajj te…- mondtam, és ”beleboxoltam” a hasába.- És ez?- kérdeztem, majd még egyszer megcsókoltam, csak most szenvedélyesebben, és hosszabb ideig.

-         Javul…

-         Te kis piszok…- mondtam nevetve.

-         Menjünk akkor.

-         Rendben.-mondtam.

Majd kimentünk a szobából, és bementünk a nappaliba. Ott van a laptop. Bekapcsoltuk, és kerestünk egy hotelt, ahova állatokat is vihetünk, fél óra keresgélés után megtaláltuk azt, amit kerestünk. Így hirdették:

Olcsó szoba kiadó. Állatokat is lehet hozni.

Volt ott egy telefonszám is. Beírtam a telefonomba, majd tovább keresgéltünk. Találtunk még 2 ilyesmit, és egy hotelt, ahova lehet állatokat is vinni.

-         Menjünk, sétáltassuk meg Szuszi-t.- mondtam.

-         Oké. Közben hívjuk föl a számokat.

-         Oké. Vigyük a plédet, és a labdát, amit Szuszi annyira szeret. – mondtam, és megsimogattam a fejét, mert elterült előttünk. – Gyere Szuszi, megyünk sétálni.- mondtam, mire fölpattant.

 Nagyon szeretett sétálni… Megfogtuk a pórázt, és elindultunk a park felé. A park nagyon szépen ki van dolgozva, és a közepén van egy kisebb patak, de ahhoz elég nagy, hogy a kutyák nagyokat pancsoljanak benne… ilyet csinált most Szuszi is… Matt eldobta a labdát, de egy „kissé” messzire ment, és beleesett a tó közepébe. Szuszi nem is gondolkozott, hogy mit csinál, futott bele a vízbe. Jobban mondva bele ugrott, mert a tó szélénél elrugaszkodott, és beljebb ért „földet” avagy vizet… megfogta a labdát, ami a víz tetején maradt egész végig, és elindult felénk. Mikor odaért hozzánk, letette a labdát, és megrázta magát. Mintha ezzel akart volna büntetni minket azért, mert bele kellett ugrania a vízbe, de utána már rohant is tovább. Megint bele ugrott a vízbe, és ott pancsikolt tovább, miközben mi hívtuk a hoteleket. Jobban mondva a kiadó szobákat, és a hotelt. Már fölhívtuk az összes kiadó szoba tulajdonosokat, de mind azt mondták, hogy csak egy hétre nem kiadó a szoba. Már csak a hotel maradt. Most én hívtam őket.

-         Hallo?- hallottam a vonal másik feléről egy francia nő hangját.

-         Jó napot. - mondtam. Remélem, hogy megérti az angolt. - azt szeretném megtudni, hogy van-e üres szobájuk két fő, és egy kutya részére.

-         Őh… Mindhjárht megnéhzem.-mondta francia akcentussal.- Vahn. Mikorrah kellene?

-         Hát… Jövő hét péntektől következő hét péntekig.

-         Rehndbehn. Milyehn névreh?

-         Kayra Brown.

-         Rendbehn. Köszönjükh, hogyh mihnketh választottak.

-         Én köszönöm. Viszont hallásra.- mondtam, majd letettem a telefont. - Jövőhét pénteken indulunk. – mondtam Matt-nak.

-         Mért csak akkor?

-         Mert csütörtökön lesz tesóm szülinapja. Itt akarok akkor még lenni.

-         Értem. Akkor indulásra fel.

-         Még be kell vásárolni, és Szuszinak is kell valami szállító szerkezetet venni…- mondtam.

-         Rendben.- mondta, majd hazamentünk, írtunk egy listát, és elindultunk a boltba, de most Szuszit otthon hagytuk. A boltba nem jöhetnek be állatok, és mind a ketten kellettünk most.