Negyedik fejezet- Megismerkedés

4. Fejezet- Megismerkedés

Reggel jó sokáig aludtam, ami meglepett, mert hamar szoktam fölkelni. Az ágy mellettem üres volt, és egy levél volt rajta. Rögtön elolvastam.

Jó reggelt kicsim!
Ma korán keltem, mert nem tudtam, hogy Em mikor ébred. Van reggeli az ebédlőben; tojásrántotta kolbásszal. Elvittem Em-et a városba, és körülnézünk. Ebédre jövünk.
Csók Matt, Puszi Em.

-   Hány óra van? – ránéztem az órára, ami negyed tizenkettőt mutatott… - Úr Isten sietnem kell.- mióta beszélek magamban? Kezdek megőrülni.

Gyorsan elmentem letusolni, és megmostam a fogam, fölöltöztem, és siettem a  konyhában, ahol egy újabb levél várt.

Szia, Kay!
Ebédre csinálj steak-ot, lécci, mert azt mind nagyon szeretjük. Ha nem leszel kész, mire megyünk, akkor besegítünk.

Puszi Em.

-   De jó. Nem is jutott volna eszembe, hogy steak-ot csináljak.- mondtam, de még mindig idegesített, hogy magamban beszélek. Elővettem a serpenyőt, és elkezdtem sütni a steak-eket, majd beraktam a sütőbe, hogy finom legyen a hús. Köretnek sült krumplit csináltam, majd megterítettem. Mire mindennel készen lettem, megérkezett a két éhenkórász.

-   Szia!- mondták, és Matt-től kaptam egy csókot.

-   Sziasztok!

-   Uhh. Isteni illatok vannak! – mondta Em. – Köszi, hogy megcsináltad.

-   Nincs mit. Köszi, hogy adtál ötletet, hogy mit csináljak. – mosolyogtam rá.

-   De finom! – mondták egyszerre Matt-tel.

-   Örülök, hogy ízlik. 

A nap további részében nem csináltunk semmit, csak lustálkodtunk. Csak egyszer vonultunk félre Matt-tel.

-   Matt. Hogy tetszik Em?

-   Nagyon aranyos lány. Miért?

-   Hát ide szeretne költözni.

-   Hol aludna?

-   Az én szobámban…

-   És te?- csillant föl a szeme.

-   Hát én veled aludnék. Itt maradhat?

-   Persze…- mondta nevetve.

-   Oké. Akkor fölhívom anyát, hogy hozza Em cuccait.

-   Jó. Én addig közlöm Emmel a jó hírt.

-   Rendben. - és már tárcsáztam is anyát.

-   Halló?

-   Szia, anya!

-   Szia, kicsim. Miért hívtál? 

-   Csak azért, hogy elmondjam, hogy Em maradhat. 

-   Hát ez nagyszerű. - mondta, de azért volt egy kis szomorúság a hangjában.

-   Mi a baj?- kérdeztem.

-   Semmi. Akkor este csak a ruháit vigyük el?

-   Igen, és amire még szüksége van. Tankönyvek, füzetek, társasok…

-   Rendben. Máris pakolom. Hány órára menjünk?

-   Hét óra jó nektek?

-   Igen.

-   Rendben. Akkor hétkor. Puszilom apát. Add át neki. Puszi, szia.

-   Ok. Puszi.

Miután letettem a telefont odamentem Emhez és Matthoz.

-   Hány órára jönnek?- kérdezte Matt.

-   Hétre, és szeretném, ha itt lennél, mert szeretnélek bemutatni nekik téged, mint a barátomat.

-   Öhm… Nem hiszem, hogy jó ötlet. Lehet, hogy apukádnak nincs semmi gondja velem, de anyukád irtó dühös lesz, hogyha megtudja, hogy velem alszol. - mondta, és volt benne némi igazság.

-   Nem baj. Megígérte, hogy kapsz egy esélyt tőle, tehát nem lesz semmi baj.

-   Oké. –mondta, de a hanga tele volt aggodalommal. Nyugtatás képen adtam neki egy csókot, és odabújtam hozzá, miközben a tv-t néztük, Emmel beszélgettünk, és popcorn-t ettünk. Aztán csöngettek.

-   Megyek!- kiáltottam.- Sziasztok. Gyertek be.

-   Szia, kicsim.- mondta anya. Milyen furcsa… Most már nem csak ő mondja nekem, hogy “kicsim”.- Hol van Emily?

-   Ott ül a tv-előtt.  

-   Emily! Itt vagyunk. Meghoztuk a cuccaid.

-   Jövök már. Sziasztok. - mondta Em.

-   Jó napot. – mondta szerelmem.

-   Szia. – mondta anyám mosolyt erőltetve az arcára.

-   Elnézést a múltkori incidensért. Kay mondta, hogy siessek, de úgy tűnik, hogy nem voltam elég gyors. - mentegetőzött Matt, mire apa Em, és én elnevettük magunkat.

-   Kérlek, hogy tegezz minket. Már múltkor is mondtam. - ajánlotta apa.

-   Rendben.

-   Engem szólíts Bob-nak.

-   Engem pedig Janet-nek.- mondta anya.

-   Rendben. – mosolyodott el Matt. Még most sem hiszem el, hogy milyen helyes, amikor mosolyog… 

-   Gyertek, üljünk le.- ajánlottam föl.

-   Oké.- mondták egyszerre. Leültünk a nappaliba, és beszélgettünk még jó sokat, majd Em megtalálta a kedvenc társasát a cuccai között, amit mindenki szeretett, így játszottunk egy kört úgy, hogy én persze Matt-tel voltam, és a többiek pedig hárman együtt. Aztán úgy is, hogy Em volt a bíró, és én megint csak Matt-tel voltam. Anya és apa volt a másik csapat. Aztán anyáék elmentek, de megígérték, hogy péntek este jönnek megint. Úgy látom, hogy most már anya megkedvelte egy kicsit Matt-et.  Végül elmentünk aludni, mert holnap ismét hétfő lesz…