Hetedik fejezet- Üvegezés

7. Üvegezés

Szombaton megint eljöttek barátaink, és most együtt voltunk, és nagyon sokat hülyültünk.

- Üvegezünk?- kérdezte nevetve Dominich.

- Jó, de ha nem rám mutat az üveg, akkor mi lesz?-kérdezte Nana.

- Hát…

- Akkor csak egy puszit kell adni a másiknak, és ha te leszel, akkor…- gondolkozott el Jordan is.

- Akkor kitalálunk majd valamit. Legyen inkább ez a 'felelsz vagy mersz', csak üvegezéssel.- ajánlottam.

- Oké.-mondták egyszerre.

- Hmm… Akkor kell egy üveg…

- Hozom.- mondta Matt, és már ment is a konyhába.

- Egy ceruza.

- Az van nálam. -mondta Jordan.

- És egy lap. Vagy nem is. kettő lap. Azt hozom én. -mondtam és indultam a szobánk felé. Két lappal a kezemben tűntem föl újra.- A srácok neveit erre a lapra- nyújtotam át a lapot a mellettemlévőnek.- a lányokét pedig erre. Jordan. Ide adod a cekát?- kérdeztem. Nem szeretem ezt az ülési rendet. nem ülhetünk a párunk mellé. És én ezt nem szeretem. Szeretek Matt ölében ülni…

- Persze.-mondta, és már írtam is a neveket.

- Akkor… Jordan… Ada… Gabby… Nana… és Kay… Kész is. Fiúk. Ti végeztetek már?

- Még nem. - mondták.

- Adjátok ide. Megírom nektek.- mosolyogtam. Ennyi idő alatt hogy-hogy nem csinálták már meg?- Hú… Ezek meg milyen nevek?- nevettem föl. - 'Nyerő Maki', 'Breki a Brekkencs', 'Plüss Mackó', 'Kis Bikusz' és mi az utolsó?- kérdeztem nevetve, de mindenki nevetett már.

- Csak írd, hogy 'Szívem'.- mondta Matt.

- Az első Dominich, Fabio, Grayson, Daniel, és Matt. Kész is. Ki pörget?

- Én.- mondta a mellettem ülő Dominich, és pörgetett is.- Gabby.

- Ehm… Legyen akkor egy…

- Legyen az, hogy hozok tejszínhabot, és le kell enned róla. - mondta széles vigyorral Grayson.

- Hozom  a tejszínhabot. - ugrott föl Matt, és már hozta is. A feladatot könnyedén teljesítették, majd Gabby pörgetett. Fabio-ra... Nekik a feladatuk egy viccesen szenvedélyes csók lett, amin sokat nevettünk. Aztán a Fabio-Grayson páros csinált pár 'modell' fotót, avagy pózoltak, mi pedig lefényképeztük őket, majd Grayson rám pörgetett. A mi feladatunk az volt, hogy megcseréljük a ruháinkat. De sajnos az én ruháim 'kissé' kicsik voltak Grayson számára, így elszakadtak. Ezen ismét nagyot nevettünk. Aztán gyorsan átöltöztem egy másik ruhába, majd a szakadtat kidobtam.

Folytattuk a játékot. Amikor én pörgettem, akkor Adára mutatott az üveg, és azt a feladatot kaptuk, hogy menjünk át a szomszéd fiúhoz, aki csak most költözött ide, és lopjuk el az egyik alsónadrágját.

- Gyere Ada. Meg kell csinálni.

- Jól van, de ha megcsináltuk, akkor a többieknek is kell valami durvát csinálnia.

- Tudom is, hogy mit.

- Rendicsek. Te, hogy fogunk mi oda bejutni, és ki az alsónadrággal?

- Nézd! Ott van egy ablak nyitva. Pont ahhoz a házhoz. Ekkora szerencsénk nem lehet! De komolyan gondoltad, hogy…- nem voltam biztos benne, hogy meg tudjuk csinálni… Ha lebukunk, az nagyon ciki.

- Igen. Miért ne?

- Te mászol, én csöngetek.- mondtam.

- Miért csöngetsz?

- Hogy eltereljem a figyelmet.

- Ohh… Okos. Majd megcsörgetlek, hogyha készen vagyok.- mondta és elindult az ablak felé, én pedig csöngettem.

- Szia. -mondta, miközben nyitotta az ajtót, és egy széles mosollyal fogadott.

- Szia, Kay vagyok. A szomszédban lakok, és ha nem zavar, akkor föltennék néhány kérdést. Ha végeztem, akkor te is kérdezhetsz.

- Engem Riley-nek hívnak, kérdezz nyugodtan.

- Egyedül laksz?

- Igen, de ha akarod, akkor beköltözhetsz.- mondta, majd rám kacsintott.

- Uhh. Ne ilyen gyorsan. Elsős vagy?

- Igen.

- Ő… van valamilyen háziállatod?

- Nincs.

- Semmi? Mintha kutya ugatást hallottam volna.

- Ó… Ő családtag.- mondta, és én ledöbbentem. Kutya és Ada. Egy házban… Betörőnek is nézheti… Megtámadja… Kórház… - Muki! -kiáltotta el magát a szomszéd srác, és Muki már jött is, és megnyalta a kezem… Tehát nincs semmi baj. Uhh, de megkönnyebbültem. - Hát igen… Muki mindenkit szeret.- mondta, de közben megcsörrent a telóm. 

- Aranyos.- megsimogattam.- Viszont sajnos nekem mennem kell. Majd még látlak.- mondtam, és aranyosan rámosolyogtam. Elindultam a házunkhoz, és közben fölvettem a telefont. Nem néztem meg a számot, mert meg sem fordult a fejemben, hogy más lehet, és nem Ada. Ez volt a hiba.- Halló? Sikerült?

- Mi? - kérdezte Matt. MATT?!?! Akkor Ada még nem végzett! Rohantam vissza, és mint az őrült nyomtam a csengőt, de késő volt. A srác már Adával együtt nyitotta ki az ajtót. 

- Upsz… -csak ennyit sikerült kinyögnöm.

- Nem kellett volna megvárnod, hogy hívjalak?- háborodott fel Ada.

- De én vártam, csak megcsörrent a telefon, és nem is gondoltam arra, hogy Matt lesz az…

- Áh…- döbbent le Riley.- Ti ezt kiterveltétek?

- Hát… Igazából nem… Csak jött az ötlet, de csak azért mert azt a feladatot kaptuk, hogy lopjuk el az alsónadrágodat, mert 'felelsz vagy mersz’-et játszottunk. És meg kell, hogy csináljuk, mert csak akkor tudjuk csak megszívatni a többieket.- magyarázkodtam.

- És ezért kell ellopnotok pont az én alsónadrágom?

- Igen.

- Oké… Vigyétek, de kérem vissza. - mondta nevetve.

- Oké, köszi.

- Köszi. -mondta Ada is.

- Nincs mit. - mondta, majd miután hazamentünk, megmutattuk az alsót, amin mindenki ledöbbent, és néhányan még csalással is megvádoltak, elmondtuk a büntetésüket.

- Egy percig kinn kell állnotok az utcán fehérneműben.- mondtuk, és nevetve néztük végig azt az egy percet.

Miután vége lett a bulinak, mindenki hazament.

- Holnap átmehetek a barátnőimhez?- kérdezte Em.

- Mettől meddig?

- Hát… Elvileg holnap este 7-től másnap reggelig.

- És a suli?

- Velük mennék.

- Nem. Max, ha péntektől szombatig, vagy szombattól vasárnapig, de vasárnaptól hétfőig nem.

- Oké. És ha most mennék át, és holnap este 7-kor jönnék haza?

- Rendben. Elviszlek.- ajánlottam föl.- Hova kell menni?

- El tudok menni, csak a szomszédba kell átmenni.

- Rendben. Elkísérlek. Jó? Ki tudja, hogy ilyenkor milyen emberek járkálnak…

- Nem kell. Van világítás. Nálam lesz a telefonom, és a lakás kulcs.

- Kihez mész?

- Ang-hez.

- Oké.

Em szemszöge

- Kihez mész?- kérdezte Kay. Uhh… Még azt gyorsan meg kell beszélnem Anggel… Ő a legjobb barátnőm, tehát biztos, hogy falaz.

- Ang-hez.- most már csak Kay-nek kell bevennie.

- Oké.- Szuper!

- Akkor megyek, és bepakolok, és fölhívom Ang-et, hogy mehetek…- mondtam, és bementem a szobámba.

- Siess. Rakj el minden fontosat. Mindjárt 10 óra.- kiáltotta utánam nővérem.

- Oké. –kiáltottam vissza, és már tárcsáztam is Ang-et.

- Halló?- hallottam Ang hangját a vonalban.

- Szia Ang. Em vagyok. Ma átmehetek hozzátok?- suttogva tettem hozzá- Tudnál falazni?

- Persze. Miről lenne szó?

- Hát ma este nálatok aludnék, és holnap este 7-ig ott lennék, de napközben még fölhívlak, hogy megbeszéljünk dolgokat.

- Rendben.- mondta

- Köszi, hogy átmehetek.- mondtam hangosabban.

- Nincs mit. – mondta mosolyogva.- Érezd jól magad.

- Köszi.- mondtam vidáman, és letettem a telefont, majd írtam egy sms-t.

Szia!

Megyek 15 percen belül. Holnap este 7-ig maradhatok, de csak ha nem baj. Em.

Elküldtem, majd mindent bepakoltam a táskámba. Egy utolsó ellenőrzést tartottam, és utána megnéztem a telóm. Kaptam egy sms-t. gyorsan elolvastam. Ez állt benne:

Szia!

Várlak, siess.

- Kész vagyok!

- Oké. Akkor jó szórakozást. –mondta Kay, aki mit sem sejtett.

- Sziasztok.- mondtam, aztán elindultam „Ang”-hez.

Kay szemszöge

Miután Em elment, egy kicsit ideges voltam, hogy nincs-e valami baj vele. Én már csak ilyen vagyok… Mindig izgulok. Bízok benne, ezért engedtem el egyedül, de akkor is… A féltés bennem van…

- Matt? – kérdeztem szerelmem.

- Hmm?

- Ugye nem lesz semmi baj vele?

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj.- nyugtatott sikertelenül.- Bízz benne.

- Bízok, csak nagyon féltem. Akármi történhetett vele…

- Lazíts.- mondta, és az ölébe húzott, és simogatta a hátam… Így mondta tovább, amit akart, de én nem hallottam semmit, mert csak azt éreztem, hogy a hideg futkos a hátamon. Nagyon csikis vagyok, de ez nagyon jól esett…

- Van majdnem egy egész napunk egyedül…- mondta, és elnevettem magam rajta. Majdnem kiment a fejemből Em.- Fölhívom Em-et.- mondtam, és már tárcsáztam is.

- Szia, Em. Minden rendben?

- Persze. Már megérkeztem. Most már ne aggódj. Élvezzétek ki a hiányom.

- Mondd, ugye te nem arra célzol, hogy…

- De pontosan arra.

- Jaj, Em. De mocskos a fantáziád.

- Lehet, de nem baj. Érezzétek jól magatokat… vagyis egymást…-mondta, és lerakta a telefont.

- Jaj de gonosz kis szörnyeteg… és milyen mocskos fantáziájú…

- Miért?

- Nem hallottad?

- De… de igaza van…- mondta Matt, és nekem kihagyott egy ütemet a szívem. Nem is volt időm fölfogni, de már elindult velem a kezében egyenesen a szobánkba.

Em szemszöge

Mikor ide értem, nagyon izgultam. A „Majd’ kiugrott a szívem a helyéről” nem jó kifejezés… annál jobban izgultam… vettem egy nagy levegőt, majd csöngettem. Nyílt az ajtó. És egy gyönyörű szempárt láttam meg, mert nem tudtam másra nézni.

- Szia. –mondtuk egyszerre.

- Gyere be.

- Rendben. Szia, kutyus. – mondtam a felém rohanó kutyusnak.

- Nagyon szeret téged.- mondta mosolyogva.

- Hát igen… pillanat… telefon…- tesóm hívott. Fölvettem, beszélgettünk, és miután letettem a telefont mentem a nappaliba.

- Kérsz valamit?-kérdezte.

- Nem, köszi.

- Beszélgessünk. - mondtuk egyszerre. Az egész estét végigbeszélgettük, miközben én a kutyát simogattam. Nagyon örültem, hogy közelebbről is megismerhetem. Már napok óta beszélgetünk, de sosem volt időnk egy normálisabb megismerkedésre.